Tavaly novemberben Londonban került megrendezésre az a konferencia, ahol a fókuszban az ultra feldolgozott élelmiszerek voltak. Ez a tény azért érdekes, mert végre elég nagy hangsúlyt kapott az, hogy többek között a gyors éttermi ételek mennyire negatív hatással vannak a szervezetünkre, napirenden volt továbbá az ultra feldolgozott élelmiszerek megdöbbentő térnyerése a globális táplálkozáspolitikában, illetve megvitatásra került a rájuk vonatkozó hatékony politikák végrehajtása előtt álló akadályok leküzdési módja is.

Az ultra feldolgozott élelmiszer fogalma olyan élelmiszereket takar, amelyek, az ipari feldolgozás mértéke és célja alapján, összefüggésbe hozhatók a súlygyarapodás és a krónikus betegségek fokozott kockázatával. Az ultra feldolgozott élelmiszerek ipari feldolgozása gyakran megbontja az eredeti élelmiszer-mátrixot, és adalékanyagok széleskörű felhasználásával jár, hogy növeljék az eltarthatóságot, az ízletességet, a textúrát, a látványt és más olyan jellemzőket, amelyek szerepet játszanak a fogyasztói döntésekben és szokásokban. Gyakran megkapó márkajelzéssel látják el ezen termékeket a márkahűség megteremtése és a fogyasztás növelése érdekében, különös tekintettel a fiatal fogyasztókra és a gyermekes családokra. Általában nagy mennyiségben, alacsony költségek és magas haszonkulcs mellett állítják őket elő, amelyet intenzív marketing promóció kísér, így az eladásuk folyamatos növekedést tud produkálni.

Megfigyeléses vizsgálatokból és legalább egy kísérletből megállapítható volt, hogy az ultra feldolgozott élelmiszerek hozzájárulnak a testtömeg növekedéséhez, az elhízáshoz és a krónikus betegségekhez. Ennek ellenére a kormányok elkezdtek küzdeni azért, hogy hatékony szakpolitikai megközelítéseket dolgozzanak ki és hajtsanak végre az ultra feldolgozott élelmiszerek egészségkárosító hatásainak kezelésére. Mindazonáltal jelentős politikai kihívások közepette elkezdtek megjelenni kísérletek ezen élelmiszerek szabályozására vagy megadóztatására annak érdekében, hogy az étkezési szokásokat a minimálisan feldolgozott élelmiszerek felé tereljék.

Dr. Kevin Hall, aki a fent említett konferencia egyik előadója volt, már számos tanulmányt végzett a szénhidrát-inzulin modell igazolására. Ez a modell lényegében azt állítja, hogy ha a vércukorszintünk magas, és az inzulinszintünk is, akkor az inzulin „bezárja” a zsírt, és nem tudjuk elégetni. Ha viszont alacsony az inzulin, könnyen égetjük a zsírt, így fogyást előidézve.

Hall egyelőre még csak egy Twitter threadet osztott meg a legfrissebb kutatásával kapcsolatban, de a tanulmánya, amelyet hamarosan publikál, közelebb visz minket a probléma lényegéhez, amely az ultra feldolgozott élelmiszerekhez kapcsolódik. A vizsgálat során szembe állították a minimálisan feldolgozott étrendet és az ultra feldolgozott élelmiszereket tartalmazó étrendet. Lényegében különböző rétegeket hoztak létre, amelyek a szokásos amerikai étrendet modellezték.

Mindkét csoport napi 6,000 kalória elfogyasztására kapott lehetőséget, és azt mondták nekik, hogy egyenek, amennyit csak akarnak az éhségérzetük szerint. Az ultra feldolgozott élelmiszert fogyasztó csoport átlagosan több mint 1,000 kalóriával többet evett naponta, mint a másik csoport. Természetesen ennek következtében ők több súlyt is szedtek fel, mint azok, akik a minimálisan feldolgozott élelmiszerekből álló étrendet követtek.

Ez a tanulmány rámutat arra, hogy az ultra feldolgozott élelmiszerek óriási problémát jelentenek, nem csak lokálisan, hanem globális szinten is. Ezek az ételek hiper függőséget váltanak ki, nem csillapítják az éhséget, nem telítenek, sőt, arra késztetnek, hogy többet együnk, és egész nap folyamatosan nassoljunk.

Ez az oka annak, hogy a ketogén és a carnivore diétán meglepően gyorsan kialakul a telítettség érzet, hiszen minden esetben a teljes értékű ételeket és a fehérjét priorizáljuk.