Az előző bejegyzésben láthattuk a legtöbb zóna táplálkozási szokásait vizsgáló tanulmányok eredményeit, Loma Linda-ról azonban még nem esett szó. Loma Linda a kaliforniai zóna, a Hetednapi Adventisták legnagyobb népességének otthona. Ez egy olyan vallás, amelynek követői a vegetáriánus étrendet követik, emellett a rendszeres fizikai aktivitást, az alkohol, a dohányzás és a drogok elkerülését hirdetik.

Viszont van egy másik csoport, akik a Hetednapi Adventistákhoz hasonló életmódot folytatnak, a mormonok, akik szintén kerülik a dohányzást, az alkoholt és az illegális drogokat. A mormonok azonban rendszeresen esznek húst a Hetednapi Adventistáktól eltérően. Az esetükben az átlagéletkor 84,1 év a férfiak és 86,1 év a nők között, ami csak valamivel marad el a Hetednapi Adventistáktól 89 éves átlagéletkoruktól.

Ezen információk alapján nem lehet kijelenteni, hogy kizárólag az étrend az, ami miatt hosszabb ideig élnek a fent megnevezett vallás követői. Sokkal inkább az általános egészséges életmódjuknak köszönhető.

Az előzőekben szintén említést tettem róla, hogy Okinawa-ban valójában nem úgy táplálkoznak, mint ahogyan annak a híre napvilágot látott. Hasonló a helyzet Ikaria esetében is. Egy Mary Ruddick nevű táplálkozási szakember, aki Ikarián élt, részletesen leírta az étrendjüket podcastjeiben és a YouTube-videóiban. Mary azt állítja, hogy a zóna lakói sok húst esznek, és az állatot bizony az „orrától a farkáig” fogyasztják el, ahogy azt kell. Még disznófejből készült levest is esznek. Érdekes magyarázata van arra vonatkozóan, hogy a kutatók hogyan értették félre, mit esznek az emberek, például úgy, hogy a bárányt és a kecskét nem tartják vörös húsnak.

Néhány közös tényező a kék zónákból:

• az emberek, olyan szűk közösségekben élnek, ahol nagyon mély az elköteleződés a spiritualitás, a vallás, a családi és a társadalmi életben való részvétel felé
• jól étkeznek, leginkább a mediterrán diétához hasonló étrendet követnek, odafigyelnek a hús forrására, szabadtartásos állatok húsát fogyasztják, a halak frissek, nem tenyésztett, túlhalászott fajok, legtöbbjük kalóriadeficitben étkezik, négy ételcsoportot valószínűleg mindannyian elkerülnek, a cukorral édesített italokat, a sós ételeket, a csomagolt édességeket és a feldolgozott húsokat. Valljuk be, hogy ez egy nagyon egészségesnek tűnő táplálkozási forma, de vegetáriánusnak közel sem nevezhető….
• nem sportolnak intenzíven, de mozgalmas otthoni életük van, energikusak, a 100 év felettiek jelentős része még mindig napi gazdálkodóként dolgozik, fát gyűjtenek, elkötelezett dolgozói a közösségnek
• a különböző ásványi anyagokban gazdag talajoknak is nagy a jelentősége, a kék zónás területeken magas a víz szilícium-dioxid-tartalma, ami a kutatások szerint az alumínium méregtelenítésében segít, ami viszont összefüggésbe hozható az Alzheimer-kórral, szívbetegséggel, csontritkulással, Parkinson-kórral, sclerosis multiplex-szel vagy az autizmussal
• 2012-ben a tudósok még egy valószínűbb okra is rávilágítottak, amiért az okinawaiak tovább élhetnek: a fertőzések alacsony száma, ami szintén a közösségük zártságának tudható be *

Összességében azt gondolom, hogy ha összevetjük az információkat, amelyeket a kék zónában élők vagy a vegetáriánus étrendet rajtuk keresztül népszerűsíteni akarók kommunikálnak felénk és az elmúlt jó néhány év különféle kutatási eredményeit, kevés dolog marad, amit tényszerűnek hihetünk a kék zónákról. Egy dolog azonban biztos. Nem csak a hosszú élet a fontos, hanem az is, hogy a lehető leghosszabb ideig egészségesek legyünk. Ahogy öregszünk, az izomvesztés közvetlen hatással van életminőségünkre. Az izomtömegünk az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy segítség nélkül tovább éljünk és mozogjunk, és javítja a betegségekkel szembeni ellenálló képességünket. Ezt pedig csak esszenciális aminosavak segítségével tudjuk elérni, amelyek főleg állati eredetű élelmiszerekben találhatóak. Így tehát, az aktív életmód, a helyes életmódbeli szokások, a pozitív világlátás és szemlélet mellett, a húsfogyasztás kulcsfontosságú szerepet játszik az egészségünk megőrzésében.

*https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3362219/