A növénytermesztés egyik súlyos következménye, hogy a nagy területeken ültetett növények (kukorica, búza, napraforgó, szójabab) kiszívják a talaj tápanyagtartalmát, a korlátlan mennyiségben használt növényvédőszerek, műtrágyák és más vegyszerek pedig nagy mértékben szennyezik a talajt és a levegőt is. A talaj erodálódik, 24 milliárd tonna felső talajréteget vesztünk el évente a növénytermesztésnek köszönhetően. Ez nem tűnik fenntarthatónak. Becslések szerint a talajban nincs több tápanyagtartalom, annyi sem, amennyi még 60 termelésre elegendő lenne. Tehát körülbelül 60 év múlva a mezők, a “termő” földek nem fognak többé termést hozni. Éppen ezért van szükség a marhákra és más legelő állatokra, hiszen azok, ahogyan azt már az előző részben érintettük, visszapótolják a talaj tápanyagtartalmát.

Tényszerű állítás, miszerint a szarvasmarhák gázokat bocsájtanak ki, de a kérdés az, hogy ezek honnan származnak? A fűből, amit lelegelnek! A fű ugyanis nagy mennyiségben képes megkötni a szén-dioxidot és a nitrogént, amelyet a légkörből szív el. A prérik például, mivel az ott jelent lévő növények gyökerei rendkívül mélyre hatolnak, több szén-dioxidot tudnak tárolni a gyökérzetükben, mint egy erdő a talajszint felett. A legelő állatoknak köszönhetően ez pedig egy folyamatos működési mechanizmus, ők lelegelik a füvet, az újra nő és további nagy mennyiségű szén-dioxid és nitrogén megkötésére képes. Valójában tehát a legelő szarvasmarhák számának a növelése lenne a megoldás a légkör szén-dioxid tartalmának csökkentésére. Viszont az említett területeket a mezőgazdasági tevékenységgel rombolják, növénytermesztés alá vonják. A különbség pedig a vadon termő növények és a termesztett növények között az, hogy a gabonanövényeknek mind rendkívül rövid gyökér hálózata van, nem hatol a mélybe, azaz nem képes a szén-dioxid megkötésére.

Ha az állítás igaz, miszerint a szarvasmarha tartásnak véget kellene vetni, mivel légkör szennyező hatása van, ezesetben mi a teendő a többi vadon legelő állattal? Őzek, szarvasok, bivalyok, a világ távoli részein élő jávorszarvasok, zsiráfok, antilopok, karibuk, kecskék, tehát az a sok-sok millió kérődző állat …Menjünk és öljük le mindet, hogy ne szennyezzék tovább a környezetet?

                    Dr. Mitloehner magyarázata szerint, kérődzők nélkül élelmiszertermelő földjeink 2/3-a valójában kárba menne.

Minőségi fehérjeforrás

“A brokkoli gazdagabb fehérjeforrás, több vitamin és ásványi anyagot tartalmaz, mint a marhahús.” – The Game Changers

A fehérjeforrások minősége egy másik fontos szempont az egészségünk megőrzése szempointjából. Az embernek minden nap bizonyos mennyiségű fehérjére van szüksége a túléléshez, a fehérje építő elemei, az esszenciális aminosavak nélkülözhetetlenek az élethez. Bizonyos aminosavak létfontosságúak az izomfehérje-szintézishez, az mTOR képződéséhez, avagy az izomépítéshez. Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon a leucin küszöbértéket el kell érni. Egy átlagos testalkatú ember esetében ez körülbelül 3,2 gramm leucin, melynek szükséges mennyisége az életkor előrehaladtával növekszik. Tehát mennyi brokkoli és marhahús szükséges ahhoz, hogy 3,2 gramm leucint kapjon a test és abból sovány izomzatot építsen fel? Brokkoliból ez kb. 2500g-ot jelent. Ez 9 fej brokkoli!! Marhasteakből viszont csak 200g szükséges. Képzeljük csak el, hogy ahhoz, hogy naponta kétszer kiváltsuk a fehérjeszintézist, mennyi brokkolit és mekkora területen kellene termelni. A fehérje szempontjából a növényi alapú táplálkozás nem fenntartható.