Ha felmerül az a kérdés, hogy szükség van-e rostra, az emberek két csoportra oszlanak. Vannak, akik elkötelezetten hiszik, hogy nagy mennyiségű rost nélkül egyszerűen nem működik az emésztés.

De miért gondolnak ennyien a rostra, mint nélkülözhetetlen élelmiszerforrásra? Mert ez az, amit az iskolában tanítanak nekünk. A biológia órákon olyan kérdéseket taglalnak, hogy mennyi szénhidrátra, cukorra és rostra van szüksége a szervezetünknek. Amíg az oktatásban ez a bebetonozott megközelítés, amíg a valódi tápanyagokról, a fehérjéről és a zsírokról szó sem esik, amíg a szénhidrát gazdag táplálkozás pozitív hatásairól beszélnek, addig az az elképzelés is a köztudatban fog maradni, miszerint rostot kell fogyasztanunk, annak érdekében, hogy működjön az emésztésünk.

Természetesen az ulra-fedolgozott élelmiszerek fogyasztása mellett, olyan gyulladást keltő ételeket fogyasztva, amelyek a teljes bél mikrobiomunkat megbénítják, nem csoda, hogy szükségünk van valamire, ami segíti az emésztést. Ilyenkor nyúlnak az emberek a rostokhoz, amely valóban képes a bélmozgások aktivizálására, de valójában a rost fogyasztása nem a probléma megoldását, hanem csak annak az elfedését jelenti. A megoldást egyértelműen az jelenti, hogy ne alakítsunk ki olyan közeget az emésztőrendszerben, amely előidézi a székrekedést, azaz zárjuk ki a gyulladást keltő ételeket.

Az emberek másik csoportja nem hisz abban, hogy a rendszeres emésztéshez és a bélflóránk táplálásához rostokra van szükség. Vagy legalább is elhiszik nekem, ha ezt mondom a diéta megkezdésekor és később meg is tapasztalják a saját bőrükön.

Kétféle étrendi rost létezik: oldhatatlan és oldódó rost.

Az oldhatatlan rost nem oldódik vízben. Ez a kemény anyag alkotja a fakérget és a dióhéjat is például. Sok található belőle gabonákban, magvakban, diófélékben, zöldségekben és bizonyos gyümölcsökben. Az egész emésztőrendszeren szinte érintetlenül halad át. Még a bélflóránk baktériumai sem tudják könnyen lebontani. Az oldhatatlan rostot sokan hasznosnak tartják, mert „növeli a széklet mennyiségét” és „segít a bélmozgásban”, de egyre több bizonyíték utal arra, hogy a rostok valójában károsak lehetnek az emésztőrendszerre, irritálhatják a beleket, ami komoly problémákat okozhat.

Tanulmányok kimutatták, hogy a rostfogyasztás csökkentése valójában mérsékli a székrekedést.

A magas rosttartalmú étrend ráadásul a divertikulózist (egy olyan állapot, amelyben kis, kidudorodó tasakok alakulnak ki az emésztőrendszerben) nem javítja, hanem súlyosbítja. Sőt, létezik egy tanulmány, amely cáfolja a rost állítólagos szívbarát előnyeit is; a vizsgálat alanyai nem mutattak csökkent szív- és érrendszeri kockázatot a megnövekedett rostbevitel ellenére.

Az oldódó rost vízben oldódik, zselés állagúvá válik folyadékkal érintkezve. Ez bizonyos bélflóra-baktériumokat táplál, mivel a bél mikroorganizmusai erjesztik, ezért sokan úgy vélik, hogy jótékony hatással van a bél mikrobiomjára. De vajon valóban szükséges-e az étrendi rost az egészséges bélflórához?

Először is, a növényekben található cellulóz és fruktooligoszacharidok nem az egyetlen erjeszthető anyagok, amelyek táplálják a bélflórát (más néven prebiotikumok). Sok más lehetőség is létezik, beleértve az állati eredetű forrásokat is. A frukto oligoszacharidok után a kollagén a második leggazdagabb a prebiotikum tartalmát tekintve, ennél fogva sokkal jobb választás az emésztőrendszer támogatására, hiszen amíg a frukto oligoszacharidok növényi eredetűek, addig a kollagén (és a glükozamin, aminek hasonló tulajdoságai vannak) állati eredetű.

Dr. Shawn Baker, a carnivore diéta legelhivatottabb képviselője szerint:
„A táplálkozás célja az, hogy a testünk annyi tápanyagot szívjon fel az ételekből, amennyire szüksége van. Nem pedig az, hogy a vécét naponta többször nagy mennyiségű széklettel töltsük meg. Ha ezt megértjük, rájövünk mennyire túlértékelt a rost szerepe. Alapvetően megfoszt a felszívható tápanyagoktól, és csak többszöri székelésre késztet. Lehet, hogy egy minimális mennyiségű súlytól sikerül megszabadulnunk emiatt a kialakuló relatív alultápláltság miatt, de ez messze nem ideális. Jobb, ha kisebb mennyiséget eszünk, de abból minden szükséges tápanyag felszívódik.”

Összefoglalva tehát, fontos megtalálni a székrekedés kiváltó okát. Néhány lehetséges tényező:

Étel: A feldolgozott és ultra-feldolgozott élelmiszereken, a transzzsírokon, a szintetikus alapanyagokon túl, a tejtermékek és diófélék elhagyása is fontos lehet (vaj, ghee, tejsavófehérje, sajt, tejszín).

Lassú pajzsmirigy: A pajzsmirigyproblémák és ételallergiák kísérője is a székrekedés, amelyet a helyesen kivitelezett diéta szintén orvosolni tud.

Elégtelen sóbevitel: Mint minden sejtünknek, a vastagbélnek is szüksége van sóra a megfelelő működéshez.

Túl sok rost: A rost növeli a széklet mennyiségét és székrekedést okoz!

Bizonyos vitamin- és ásványi anyaghiányok: A ketogén vagy a carnivore diétát már egy ideje követők is tapasztalhatnak székrekedést. Ez legtöbb esetben valamilyen vitamin- és ásványi anyag kibillent állapotára utal, amely szintén a helytelenül kivitelezett diéta következménye lehet.

Ha székrekedéssel küzdesz és segítségre van szükséged a gyógyuláshoz, kattints IDE személyre szabott tanácsadásért!