Az egyik gyakori tévhit, amelyet állandóan hallok, mostanában valamiért egyre gyakrabban, hogy „Szerintem túl sok fehérjét eszem, és az átalakul cukorrá, ezért nem tudok fogyni.” Az ilyen és ehhez hasonló mondatok azok, amelyekre nagyon nehéz reagálnom, ugyanis azt érzem, hogy olyan messziről indulunk, hogy kevés az esély, hogy megértessem valakivel, aki ilyesmit állít, hogy mi is áll valójában ezeknek a folyamatoknak a hátterében. A ketogén diéta nagyon népszerű lett, de sok információnak nincs megfelelő tudományos háttere – ez is egy ilyen dolog.

Nézzük meg, hogy miért is nem kell félnünk attól, hogy a fehérje átalakul cukorrá a szervezetünkben.

Vannak bizonyos szervek, kognitív funkciók (például a vörösvérsejtek, agyi neuronok működése stb.), amelyekben nincs mitokondrium, így glükóz szükséges a működésükhöz. A gluconeogenesis nevű folyamat állítja elő azt a glükózt abból a fehérjéből, amelyet elfogyasztunk, amire a szervezetnek szüksége van. De ez egy igény által vezérelt folyamat: a szervezet akkor termel glükózt, amikor szüksége van rá.

Ha megnézzük a fehérje jelentőségét egy kicsit közelebbről, akkor azt kell látnunk, hogy először is, ha nem viszünk be elégendő fehérjét, az problémát okoz. Az egyik tünet lehet a hajhullás – ha egy kliensem azt mondja, hullik a haja, az első kérdésem mindig az: „Mennyi fehérjét eszel?” Ha túl kevés a fehérje, egész biztosan tapasztalunk hajhullást. A legtöbb női kliensemnél, akikkel dolgozom, gyakori, hogy „fat bomb”-okat, zsírbombákat fogyasztanak, amelyekre az a jellemző, hogy nagyon sok tejtermékkel és maglisztekkel készülnek, golyóálló kávét isznak vagy valamilyen magas zsírtartalmú diétát követnek, és ezek mellett szinte lehetetlen bevinni a megfelelő mennyiségű fehérjét, ami a hormonjaink, hajunk, a csontozatunk és az általános egészségünk érdekében szükséges. Tehát a megfelelő fehérjebevitelnek az elsődleges célunknak kell lennie!

A fehérjecélt elérni pedig egyszerű: testsúly kilogrammonként 1,5-1,8g fehérjére van szükségünk. (Természetesen egyénenként eltérők a számok, függ a célunktól, fizikai aktivitásunktól, végzett sporttevékenység fajtájától stb…).  Például egy átlagos nő, aki 70kg, annak kb. 105-126 gramm fehérjére van szüksége naponta. Mégis sokan csak 40 grammot esznek, mert azt hallották, hogy ha megállt a fogyásuk, csökkenteni kell a fehérjét, és növelni a zsírt – ez azonban pont az ellenkezője annak, amit tenni kellene. A fehérje termikus hatással van az anyagcserére, segít a fogyásban és anyagcsere-folyamatokban.

Egy másik forrás, ahonnan ez a tévhit eredeztethető talán az az eset, amikor az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők ilyen kijelentést tesznek: „Inzulint kell adagolnom a fehérje elfogyasztása után.”

A szervezetünknek szüksége van egy bizonyos mennyiségű inzulinra ahhoz, hogy megfelelően tudjuk hasznosítani a fehérjét. A testünk „tudja”, hogy ha az inzulinszintünk megemelkedik, a vércukorszintünk csökkenni fog – kivéve, ha valamilyen szénhidrátot viszünk be az étrendünkkel. Ha viszont csak fehérjét eszünk, nincsenek szénhidrátok a táplálkozásunkban, akkor a testünknek glükagont is kell termelnie, ami szénhidrátot szabadít fel a májunkból, hogy kiegyensúlyozza a vércukorszintünket. Így nem esik le a vércukorszintünk, amikor kizárólag fehérjét fogyasztunk. Azonban, ha valaki 1-es típusú cukorbetegségben szenved, nála ez a folyamat nem működik megfelelően, mert esetében nem termelődik inzulin. Ilyenkor csak a glükagon lép működésbe, ami megemeli a vércukorszintet, így azt tapasztalják, hogy megugrik a vércukorszintjük, amikor fehérjét esznek. És ez a félreértés: nem arról van szó, hogy a fehérje gluconeogenesisen keresztül szénhidráttá alakul. Valójában a májunkból felszabaduló szénhidrát emeli meg a vércukorszintünket a glükagon hatására. De ez a tévhit széles körben elterjedt, pedig a fehérje igenis a barátunk! Szükséges a szervezetnek ahhoz, hogy regenerálja az izmokat, hogy új izmot építsen, és egészséges, energikusak maradjunk, különösen az életkor előrehaladtával. Ahogy idősödünk, még több fehérjére van szükségünk!

Ráadásul a gluconeogenesist sokszor „rossz dologként” állítják be a ketogén közösségben, pedig valójában ez az a folyamat, ami lehetővé teszi a ketogén diétát. Amikor kevés szénhidrátot viszünk be, a vércukorszint csökkenhet – ilyenkor a szervezet a fehérjéből glükózt állít elő, hogy biztonságos szinten tartsa a vércukrot. Ez tehát nem ellensége a ketózisnak, hanem éppenséggel támogatja azt.

És ha belegondolunk, biológiai szempontból sem lenne logikus, hogy a szervezet feleslegesen alakítaná át a fehérjét cukorrá, mivel ez rendkívül energiaigényes folyamat: 5 ATP molekula szükséges egy fehérje glükózzá alakításához, majd még 2 ATP kell a glükóz elégetéséhez. Sokkal hatékonyabb közvetlenül zsírt vagy ketontesteket égetni.

Sokan, akik a magas zsírtartalmú és alacsony fehérje tartalmú diétákat követik, kezdetben gyors fogyást tapasztalnak, de valójában sok izomtömeget is veszítenek – az izom pedig jóval nehezebb, mint a zsír.

A tény pedig az, hogy fizikailag lehetetlen izmot építeni pusztán zsírból – aminosavakra van szükség hozzá, amelyek viszont a fehérjében találhatók. Ezért győződj meg róla, hogy minden nap teljesíted az elegendő fehérje beviteledet, és ne aggódj amiatt, hogy a nagyobb mennyiségű fehérje csokoládétortává alakul a testedben.