Mi az az egyéni zsír küszöb? Egész életünk során van valami, aminek hatalmas szerepe van a testalkatunk és a testsúlyunk szempontjából. Adipocitáknak, zsírsejteknek nevezzük őket. Ezek azok a kis makacs sejtek, ahol a zsírt tároljuk. Amikor nagyon fiatalok vagyunk, kisgyerekek, sok-sok zsírsejtet hozunk létre, de amikor eljutunk egy bizonyos életkorba, majdnem mindenki abbahagyja az új zsírsejtek termelését. És ettől a ponttól kezdve, ha hízunk, még inkább megtelnek a zsírsejtjeink, ha pedig fogyás következik be, összezsugorodnak.

Meg kell értenünk, mennyire fontos a zsírsejtjeink „terheltségi foka” az egészségünk szempontjából.

Először is, miattuk lehetséges, hogy valaki, aki 60kg, karcsú és látszólag egészséges, mégis 2-es típusú diabéteszes. Ezeknek a személyeknek nincs sok zsírsejtje, de azok, teljesen tele vannak tömve. Nagyon ritka esetben ennek az ellenkezője is előfordulhat, amikor is valaki, aki extrém módon túlsúlyos, mégsem szenved anyagcsere-betegségben, mert az illető tud újabb zsírsejteket növeszteni. Ez egy biztonsági mechanizmus, egy módja annak, hogy a szervezet védje magát. De az, hogy vannak olyan emberek, akik új zsírsejteket tudnak létrehozni, nagyon ritka.

Az emberek túlnyomó többségének csak bizonyos mennyiségű zsírsejtje jön létre gyermekkorban, és később csak a meglévő zsírsejteket tömjük vagy zsugorítjuk.

Azt, ha valaki, soha nem volt túlsúlyos, olyan sovány, mint egy gyerek, azért, mert nincs sok zsírsejtje, gyakran előnynek tekintik, mert bármit megehet, nem hízik. De ugyanakkor ezek az emberek is kaphatnak stroke-ot, a vércukorszintjük őrülten magas lehet, pedig amikor rájuk nézünk, azt gondoljuk, hogy egészségesek, csak azért mert soványak.

Voltak olyan klienseim, akiknek nem volt súlyfeleslegük, mindent megehettek, amit csak megkívántak, a mérleg nyelve meg sem mozdult, és mégis azt kérték, hogy bárcsak hízékonyak lennének, ugyanis folyamatosan túlették magukat, károsítva ezzel az egészségüket, aminek hosszútávon nyilvánvalóan súlyos következményei vannak. Tehát első pillantásra csak a külsőt ítéljük meg, eldöntjük, hogy ha valaki vékony, akkor az biztosan egészségesen táplálkozik, odafigyel az étrendjére, biztosan sokat sportol is és rengeteget foglalkozik magával, de ez néha csak a látszat, a felszín alatt veszélyes gyulladásos folyamatok mehetnek végbe.

Tehát azoknak, akiknek nincsen sok zsírsejtje, kevés hellyel kell gazdálkodniuk, ahol a zsírt tárolhatják, azaz alacsony az egyéni zsír küszöbjük. De amikor a zsírsejtek olyannyira megtelnek, hogy már nem tudnak több zsírt tárolni, elkezdenek több inzulint kibocsájtani, hogy ne jöhessen be több zsír, és a zsírsejtek inzulinrezisztensé válnak. Ha ez a folyamat beindul, egyre több és több sejt válik inzulinrezisztenssé, hamarosan pedig a test válsághelyzetbe kerül. Az alacsony egyéni zsírküszöbbel rendelkező személy folyamatosan eszik, az étel és a zsír csak jön és jön, de a testnek elfogy a tárhelye, ahová letehetné a túlzott mennyiségű zsírt. A trigliceridek szintje megemelkedik a vérben, a zsír olyan helyeken halmozódik fel, ahol nem kellene, pl. a máj körül. Ez az oka annak is, hogy a túl sok zsír a ketogén étrendben nem a megfelelő irány! Az az elképzelés, hogy a zsírra kell összpontosítanunk, mert az nem emeli az inzulint, mítosz!

Másrészről viszont, amikor valaki túlsúlyos, és több zsírsejtje van, akkor sokkal magasabb a személyes zsír küszöbe, és akár 20-30 kilót is hízhat, és még mindig nem fogy ki a tárolóhelyből. Még mindig nem olyan inzulinrezisztens, mint az a személy, akinek alig vannak zsírsejtjei.

Mindezek alapján nem nevezném szerencsésnek a kevesebb zsírsejttel rendelkezőket, mert könnyen megtörténhet, hogy miközben ők és körülöttük mindenki azt hiszi, hogy jó formában vannak és 100%-ig egészségesek, a háttérben olyan káros gyulladásos folyamatok mehetnek végbe, amelynek a következményei akár végzetesek is lehetnek.

.